33 év szolgálat a Debreceni Jézus Szíve templomban.

 

Margitka néni

 

Meghitt ünnepséggel köszöntötte a Jézus Szíve templom plébánosa és a templom közössége Ács Jánosné Margit nénit 95. születésnapja alkalmából.

„Szívből adom Főpásztori áldásom életére…” írta kegyelemmel átitatott levelét Palánki Ferenc Debrecen-Nyíregyházi megyés püspök atya, az ünnepeltnek.

33 évi templomi szolgálat után „nyugdíjba” ment mindannyiunk által szeretett és tisztelt Margit néni.

-_ Kedves Margit néni, meséljen a hosszú időről, amit a Jézus Szíve Templom szolgálatában töltött el, meséljen életéről, hiszen az elmúlt 95 év nagyon sok mindent sejtet…

„ Hol is kezdjem kedveském, 95 év úgy elröppent, mintha minden ma lett volna.. Ács Jánosné Kocsis Margit a nevem. 1924 április 19-án születtem Jánkmajtison. Nagyon szegény családból származom, szüleimnek 3 gyermeket adott az Úr.

Édesanyám otthon volt velünk, a gyereknevelés és háztartás volt a feladata. A házkörüli teendők is lekötötték, volt a kiskertben minden. Édesapám Vay Nóra grófnő parádéskocsisa volt. Nagyon szép ember volt édesapám, jól állt rajta a díszes ruha.

Múltak az évek, a grófnő elszegényedett, így apám elkezdett gazdálkodni. A ló és a kocsi munkaeszközzé vált immár. Édesapám nem volt vallásos, minden, ami Istennel kapcsolatos, édesanyánk oltotta belénk, sokat imádkozott. Édesapánk sokszor kérdezte édesanyánktól, -- eh hol van a te Istened?—Mígnem egyszer apukám elbeszélése alapján mondom, ahogy történt. Szóval, jött haza a lovaskocsijával a munkából. Ki tudja miért a lovak megbokrosodtak, apám leesett a szekérről. A lovak és a szekér közé esett.

A lovak megálltak, apa arra emlékezett vissza, hogy kapaszkodott felfelé egy kerek valami felé. Jött a hang, hogy --menj vissza, rád még a földön szükség van.-- . Ettől fogva egyházadót fizetett, s többé nem kételkedett Istenben.

A háborúban apa részt vett. Miután a németek kivonultak, jöttek az oroszok. Bejöttek a házunkba, lehettek vagy 10-en. Nagyon rendesek voltak velünk, egyik a bő gatyájából kivett vagy 40 tojást. Rántottát kellett készítenem. Közben a kivonuló német katonák még ágyúval lőtték a településünket. Az oroszok árokba vittek minket, szénaboglyát készítettek nekünk, úgy védtek a lövések elől .

A háború után apám gazdálkodott, jöttek az államosítások. Később nyugdíjba ment és 1973-ban hunyt el.

Imádkozni édesanyám tanított, utána lettem katolikus. A falúban, ahol éltünk mindössze egy református iskola és egy református templom volt. 6 osztályos volt az iskola, 2 év pedig ismétlő.

Az idősebb bátyám 1914-ben született, a másik 1920-ban.

Nekem a mezőn kellett dolgozni. 18 évesen mondtam apunak, tanulni akarok. Szatmárnémetibe mentem 1943-ban és fodrász tanuló lettem. Emlékszem a házunk felett, mikor hazamentem Sztálingyertya volt, bevilágított az mindent. Nagyon féltem, most is emlékszem rá. 1946 tavaszán aztán végleg hazakerültem.

Jöttek az ünnepek, András napján böjtöltem, 1 szelet pirítóst ettem. Az éjjeliszekrényemre 1 tükröt tettem. Álmomban 3 széket láttam. A középsőben ültem, Hátul meg állt egy fiatalember és fésülte a hajam. Igen kíváncsi voltam, ki lesz a férjem. Régen a lányok csináltak effélét, pártába kötik e fejüket hamarosan, vagy sem? Nemsokkal ezután szóltak, hogy Fehérgyarmaton fodrász segéd kell. Átmentünk az üzletbe édesanyámmal. Az állást elfoglaltam. Az álmomban megjelent férfi, a szemben lévő fodrászüzletben dolgozott. Ismerkedtünk, minden nap átjött hozzánk. Egyre jobban közeledtünk, majd 1948. június 21-én házasságot kötöttünk. Volt már saját üzletünk, de államosították. Férjem vallásos volt. Római katolikus. Később két fiunk született Jenő és Péter. Az uram közben tanult, leérettségizett a közgazdasági technikumban. Könyvelőként dolgozott Fehérgyarmaton. Később súlyos beteg

lett és meghalt. 20 évig éltünk együtt. Gyermekeim Debrecenben jártak iskolába. Jenő fiam befejezte az iskoláit, 21 évesen nősült meg. Én Péter fiammal maradtam, vettem egy lakást a Bethlen utcán. Péter fiam zenekarban játszott. Megismerkedett későbbi feleségével, de a házasság válással végződött.

Megmaradt családommal, ami közben bővült és lett 2 fiú unokám, s azóta már 4 dédike büszke mamája vagyok, szeretetben éltünk. Sajnos Péter fiam megbetegedett, Akkoriban a Szent László templomba jártunk és egy szentmise

alkalmával hirdette a pap, hogy indul a kántorképző, ahova a fiam jelentkezett.

Időközben ismét költöztünk a Csillag utcában vásároltam egy házat. Onnan egyenes út vezetett a Jézus Szíve templomhoz. 1985 májusában jártunk ott először. Akkoriban Nyizsnyánszky Lajos atyánál kezdtem a szolgálatot. 15 évig vezettem az énekkart. Rózsafűzér Társulatba is beléptem, tagja vagyok a Ferences Harmadrendnek. Mária Légió tagként is sokat tevékenykedtem. Megszerveztem a Jézus Szíve csoportot is.

Közben Péter fiam elvégezte a kántorképzőt és kántorizált 2018 év végéig. Betegsége gátolja már a mindennapi munkában.

Templomi szolgálatom azzal fejeztem be, hogy megszerveztem a férfiak Rózsafűzér társulatát. 15 szorgalmas tagja van.

 

Mária Lovagjai1

Mária Lovagjai csoport

 

Mit is mondhatnék zárásként? Mindig velem volt az Úristen, a Szentlélek és a Szűzanya. Egész életemben sok irányítást kaptam, láttam a Szentostyán a Fényt átmenni, nagyon sok kegyelemben volt részem, erről tanúskodik a 95 évem.

Istentől kapod a kegyelmet és légy hozzá hűséges! „

Isten tartsa sokáig még erőben és egészségben!

2019. április

A beszélgetést Reviczky Éva jegyezte le.