A várva-várt Pünkösd!
Vallási értékén túl, mindannyian vártuk Pünkösd Hétfőjét. Erre a napra hirdetett Szegedi Kálmán atya családi napot a debreceni Jézus Szíve templom közösségének. A Zsuzsi vonat végállomásánál lévő Hármas-hegy volt az úti cél. A hétfő reggeli szentmise után indult el a kocsikaraván zajos kis csapatta. Mindannyian alig vártuk, hogy végre szabadon egymással tölthessünk néhány kellemes órát, a gyönyörű, tavaszi napsütéses időben. Gondos előkészítés mutatta az utat. Kata és férje Peti, előző napon szép piros nyilakkal segítette jelezni a helyes útirányt.
Szerencsénkre volt a réten bőségesen hely, több szalonnasütővel és fedett padokkal, eső esetére.
A gyermekek, mint a szabadulni vágyó kiscsikók boldogan rohangáltak, majd vették igénybe az ott található játékokat, hintákat. Szép számmal jöttek ki a családok, (köszönet a két hitoktató jó szervezőképességének, Magdikának és Katának), nyári táborba beillő gyermeksereggel, szüleik és nagyszüleik kíséretében (-40 fő). Elénekeltük a Jöjj Szentlélek Úristen kezdetű éneket, kérve együttlétünkre az áldást.
A nagyobb fiúcskák elkezdték faragni a nyársakat, várva már a tűz meggyújtását. Szívesen rakták a rőzsét, s hamarosan fellobbant a tűz. Levente bácsi volt az első, aki szalonnáját pirítani kezdte. Majd jöttek sorban a többiek. Kicsik és nagyok egyaránt. Igen kellemes, étvágyat gerjesztő illatok lengték körbe a tájat. Előkerültek a finom, házi készítésű sütemények is, bizony kulináris élvezetet nyújtottak. Mint egy kis esküvőn annyi házi finomság borította be az erre a célra kijelölt asztalokat. Jó volt látni, ahogyan a társaság apraja és nagyja, akik még nem, vagy már túl voltak a szalonnasütésen, milyen felszabadultan beszélgettek. Mindannyian többé kevésbé ismertük egymást, de most mégis nem a rohanó hétköznapi szokásos üdvözlés alkalmával elhadart „Hogy vagy?” „Kösz, jól!” volt a válasz, hanem bővebben, valós érdeklődéssel, egymásra időt szentelve történt a csevegés.
Ehhez persze hozzájárult Kata hitoktató ötletes kvíz játék lapja is, hiszen a felsorolt kérdések alapján a megkapott válaszokkal még jobban megismerhettük a másikat.
Sportolni is lehetett, volt ott tenisz, lehetett sárkányt eregetni, focizni, tollasozni, vagy éppen „csak” kiülni és élvezni a maszknélküli szabadságot.
Ebéd utánra a kalóriák elégetésére kirándulást szerveztek az újonnan felépített kilátóhoz. Nem hosszú a táv, cca 2 km oda és persze annyi vissza is.
Jó alkalom nyílt a gyönyörű tájat megismerni, hiszen több tanösvény áll rendelkezésre. A kilátóhoz érve, a gyerekek már rohantak fel a nem éppen
veszélytelen 25 m magas toronyba, ahonnan a környező tájra gyönyörű kilátás nyílott. A fiatal lábacskák szaporán győzték a lépcsőfokokat, a kissé fáradtabbak lassabban értek fel a legutolsó szintre. De megérte!
A visszaút után a gyermekeket jó volt látni. Kényelembe helyezték magukat és faltak. Igen a finomságoknak ismét volt helyük a bendőcskékben.
Ima percek következtek. Kálmán atya köré gyűltünk mindannyian. Két akolitus testvérünk Laci és Mizsó pünkösdi imát olvasott fel, a közösség válaszának a bevonásával közösen hívtuk a Szentlélek mindannyiunkat betöltő ajándékát. Majd Utasi László tanár úr és felesége Rita asszony segédletével gitáros egyházi énekeket énekeltünk. Végre maszk nélkül.
Örömmel hallgattuk Mezősi Levente és Katika szavalatait. (Reményik Sándor: Kegyelem, Reviczky Gyula : Jó lelkek, Reményik Sándor: Ha számbavetted mind a vétkeid, Endrődy Sándor: Czelli búcsú c. verseket hallhattuk a több irodalmi díjjal kitűntetett házaspártól.)
A szép és léleknek sokat nyújtó szavalatok és énekek után már könnyebbre véve a hangulatot, jöttek a mindenki által ismert slágerek. Rita asszony erre is készült, a szövegeket kiosztotta nekünk, így nem volt gond senkinek a kórus tagjának lenni.
Hamar eljött a délután, amikor is „sátrat” kellett bontani. Körbe álltunk és egymás kezét fogva imádkoztuk a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Picik és nagyok közösen. Felemelő érzés volt így együtt imádkoznunk és szép látványt nyújtott az összefogott kezek kapcsolódása is.
Sajnos eljött a pakolás, a szedelőzködés ideje. Könnyebbek voltak a hátizsákok, a sok finomság mind elfogyott. Lelkileg viszont feltöltődve, vidámsággal telve intettünk búcsút egymásnak, azzal az érzéssel: Jó volt együtt lenni azokkal, akik Pünkösd ünnepén kitárták szívüket és akiket a Szentlélek vezérel!
Debrecen, 2021. Május 23.
Képek a gallériában találhatóak:
