Kovács László: Debrecen ferences plébániái a XX. században című
tanulmánya alapján...

Debrecen város északkeleti részében, "Csapókert" nevű városrészében épült fel Debrecen második római katolikus temploma 1935. június 1-től 1936. június 14-ig Kummergruber Emil piarista tanár szervezésével, és jeles közreműködésével.

A Debrecen-Csapókert-i Jézus Szíve templom.

Az itteni hívek lelki ellátását kezdettől fogva ő végezte. 1928-ban a "Katolikus Otthon", melynek igazgatója szintén Kummergruber Emil volt, megvette a Kandia u. 17. sz. házat. Mivel az egyesület pénzzel nem rendelkezett Lindenberger prépost felajánlotta anyagi támogatását. Hálából az Otthon igazgatója felajánlotta segítségét a lelkipásztorkodásban. A nyilastelepi iskolához kért segítségét a prépost plébános, de az istentiszteletek tartásának idejét feltüntető könyvben ismeretlen kéz a "Nyilastelepet Csapókertre" javította ki. Kummergruber Emil a Gondviselés munkáját látta ebben a véletlenben. 1931 óta pasztorálta a csapókerti híveket, gondosan, lelkipásztori buzgósággal.1934-ben ötlött fel benne a templomépítés gondolata. "... egy vasárnapi szentbeszéd alkalmával - írja emlékiratában - mintha csak a jó Isten sugallta volna, kijelentettem, hogy egy év múlva a derék, ájtatos csapókerti híveknek egy szép különálló kis kápolnájuk lesz, mert lennie kell".

a./ Telek és anyagbeszerzés

Már azon az említett 1934. évi januári szentmisén elhangzott a felhívás, hogy aki pénzgyűjtésre vállalkozik, az jelentkezzen. 43 személy jelentkezett akkor. Megalakult a négy tagból álló Templomépítő Bizottság /következőkben TB/, melynek elnöke Kummergruber Emil lett, tagjai Póta Gyula igazgató, Balogh József MÁV felügyelő és Kocsis János MÁV segédtiszt. Utóbb hozzá­csatlakoztak még Dr. Beöthy György, Mellau Márton, Ferenczy Viktor és Dr. Böszörményi Béla. A TB tagjai lelkes munkához fogtak. A bizottság egyházi elnöke pedig megkezdte a hivatalos út kitaposását. A hivatalos egyházi vezetést diplomatikusan kész tények elé akarta állítani, ezért először Zöld József h. polgármester elé járult ingyen telek adományozását kérve. Amikor erre Ígéretet kapott a Kassai út /ma Szabadság útja/ mentén a katolikus iskolához közel, Lindenberger apostoli kormányzónak jelentette és kérte az engedélyt új templom építésére. Kummergruber gyanakvása nem volt alaptalan, mert az apostoli kormányzó - aki maga is akart kápolnát Csapókertben, de ezt a nehéz anyagi viszonyok miatt régi ház átalakításából gondolta - új templom építését nem javasolta. Az éppen Debrecenben tartózkodó Dr. Ernszt Sándor népjóléti miniszter buzdítására, no meg a kész tényeket látva, felkarolta az ügyet, és 150 ezer darab tégla adományozását is megígérte Kummergruber Emilnek.

1934. február 26-án keltezve juttatták el a hivatalos kérvényt a polgármesternek a telekajándékozás ügyében. A kérvényhez helyszínrajzot is mellékeltek a Műszaki Ügyosztály tervei szerint. A kérvény kifejti a kápolna szükségességét, felajánlja, ha a kijelölendő telek környékét a város parkírozza, annak gondozásáról az egyház tovább gondoskodik. A kérvényre 1934. március 23-án érkezett meg a kedvező válasz: "... a Csapókertben létesítendő rk. imaház céljaira tulajdonjoggal ingyen átengedi a Mikes Kelemen utcai rk. iskola szomszédságában lévő üres közterületből ... imaház által elfoglalandó mintegy 80 - 100 négyszögöl nagyságú részt. A határozatban azzal a kikötéssel élnek, hogy a kápolnát 1935. évben fel kell építeni, mert ha nem, úgy a határozat hatályát veszíti. Továbbá kérik a TB vezetőjét, hogy a templomra vonatkozó terveket a Műszaki Ügyosztálynak mielőbb mutassa be.
Könnyűnek látszott a siker, de még korai volt az öröm. Később derült ki ugyanis, hogy a jelzett telket a Magyar Egyesitett Városi Kölcsön az un, Speyer kölcsön tartotta lekötve, és mint ilyen nem adományozható. Kezdődött egy hosszadalmasnak ígérkező reménytelen eljárás. A város felkereste a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, mint az említett kölcsön hitelezőinek megbízottját, hogy a területet a kölcsön biztosítására szolgáló ingatlanok sorából törölje. Az eljárás megrövidítésére Kummergruber baráti segítségét kért Dr. Ernszt Sándor volt népjóléti minisztertől, melynek eredményeképpen 1935. november 19-én 30494/1935,1. sz, alatt a belügyminiszter az ajándékozáshoz hozzájárult, a Kereskedelmi Bank pedig a kápolna területét a fedezetül szolgáló ingatlanok sorából törölte. Elhárult az ajándékozás akadálya, és 1935. december 5-én elkészült az ajándékozási szerződés. A telek átírását 1935. december 5-én már el is végezték. A telekkönyv legfontosabb részletét az alábbiakban szó szerint közlöm: "... a telekkönyvi iroda a debreceni 10653, sz. tkv-i betétben a XVII. sorsz. és 12240. hrsz. alatt foglalt Debrecen Szabad Királyi Város nevén álló ingatlant jegyezze le és ossza meg az 12240/3. hrsz. - 5 hold 135.6 négyszögöl - és az 12240 hrsz. - 91 négyszög - területűre, aztán a 12240/4. hrsz. ingatlant az 16220. sz.a. nyitott tkvi betétbe a vonatkozó terhek egyetemleges átvételével jegyezze át" s azt "a Debreceni Rk. Egyházközség javára kebelezze be".

b./ A templomépítés tervezete és költségvetése

A templom építésére nyílt pályázatot nem adtak fel, csak baráti alapon kértek meg egy pár építészt a terv és a költségvetés benyújtására. Végül három építész jelentkezését bírálhatta el Karászi Pál osztálymérnök
Fábián Lajos, 33080.30 P
Sipos István szolnoki építész, 24556,51 P
Jost Ferenc, 2575C- P
költségvetést nyújtott be. Természetesen mindhárom építész mellékelte az általa javasolt templom tervrajzát. Az osztálymérnök a következőkben adta véleményét. "Stiláris szempontból a sorrend; Fábián, Jost, Sipos. Befogadóképesség tekintetében: Jost, Sipos, Fábián. Egységár szempontjából: Sipos, Jost, Fábián. ...Jost a fősúlyt az egyszerűen szép kivitelre fektette, ... ha hajlandó 10 % engedményre ... elfogadjuk". Ezen túl még a tervben is módosításokat javasolt, melynek alapján Jost Ferenc átdolgozta tervét, és ezt a tervet jóváhagyás végett az apostoli kormányzó elé terjesztették, aki sehogy sem tudott belenyugodni abba, hogy modern templomon magas, karcsú torony legyen. Ezért Jost Ferenc ismét átdolgozta tervét, és így alakult ki a torony helyett a mai templomon látható kereszt alakú forma. Az építészmérnök ezen egyszerűsítés miatt a költségvetési végösszeget is redukálta, így lett 20775.- P és 80 fillér, amit Karászi osztálymérnök is reálisnak tartott és elfogadott.
Miután készen állt a terv, volt 150 ezer darab tégla, a gyűjtés - amely a következő résznek részletesen tárgya lesz - is tovább folytatódott. Kummergruber Emil megjelent az egyháztanács előtt és kérte, hogy Jost Ferenc most már hivatalosan is bízassék meg az építés lebonyolításával. Ezt a kérést a tanács azonnal és fenntartás nélkül teljesítette. Nagyobb vihart kavart a TB elnökének az az indítványa, hogy a munkát két, illetve három részletben bonyolítsák le, és a tető felhúzása után csak akkor kezdenének a belső berendezéshez, ha arra a szükséges összeg összejön. Beöthy György irodaigazgató a Codex paragrafusára hivatkozva, amellett szállt síkra, hogy az új templom építése csak akkor kezdhető meg, ha a pénz az utolsó fillérig együtt van. Kummergruber Emil ekkor a pénz várható értéktelenedésére hivatkozott, és ez egyszeriben megváltoztatta a véleményeket, megadták az engedélyt a templomépítés azonnali megkezdésére.
Közben Dr. Böszörményi Béla ügyvéd elkészítette a szerződést, amelyet 1935. június 15-én írtak alá. Aláírók: Dr. Lindenberger János az egyházközség nevében, Dr. Ruffi Varga Kálmán világi elnök, Dr. Böszörményi Béla egyházközségi ügyész, Ábrahám András ellenőrző szakértő, aki a lemondott Karászi Pál helyett vállalta az építkezés ellenőrzését. A szerződés igen részletes, 18 §-ból áll. Miután a Városi Műszaki Ügyosztály is Jost Ferenc tervét és költségvetését elfogadhatónak és reálisnak ítélte, ennek alapján a polgármester 45680/1935. VII. sz. határozatával az építési és járdafoglalási engedélyt a maga részéről is megadta,

c./ Anyagiak előteremtése, a gyűjtés

A csapókerti templom építése a háború előtti évek nehéz anyagi körülményei között kezdődött meg. Honnan állították elő a templomépítéshez szükséges összeget?
Régóta gyűlt már a pénz a debreceni második templom javára. Néhai Spett Gyula rokonai az elhunyt adományaképpen 3500 leut helyeztek a nagyváradi egyházmegyei pénztárba a "debreceni második templom javára"1923-ban. Karácsonyi János c. püspök nagyprépost levélben jelezte, hogy a debreceni templom építésére 300 q tengerit ajánl fel. Az egyházközségi bizottmányi gyűlésen az elnök jelentése szerint egy névtelen adakozó 100 millió koronát adományoz a szent célra.
Említettük már, hogy amikor a templomépítés eszméje felmerült, a figyelmet felhívó szentbeszéd után 43 személy jelentkezett gyűjtésre. Ezeket szabályszerű, számozott lapu, zsineggel átfűzött gyűjtőívekkel látták el, amelyeket elszámoláskor a TB elnöke magával vitt. A város nagyközönségét is megmozgatták. A TB elnöke a "Debrecen" c. újság által fordult a széles nyilvánossághoz. A felhívásban megindokolta a kápolna szükségességét: "Hogy a kápolna minél előbb felépülhessen, a többi költség fedezésére esedezem némi pénzadományért a csapókerti szegény hívek szociális és lelki üdvösségére, és Isten nagyobb dicsőségére..." 1935. húsvétján is megjelent egy újságcikk, amelyet remek lélektani érzékkel épített fel Kummergruber Emil. Mindjárt az elején közli a biztató eredményt "a csapókerti templom munkálatai a következő hónapban, május derekán már megindulnak ... adakozzatok tehát e nemes és magasztos célra, hogy minél hamarább átadhassuk felséges rendeltetésének e kis templomot." Ilyen felhívásra nem tudtak ellenállni a jólelkű hívek. Adakoztak még a reformátusok is. A korabeli protestáns újság így ír: "Az adakozóknak a helyi lapokban időnként közölt névsorából irigység, sajnálkozás, és neheztelés nélkül látjuk, hogy azok között reformátusok is vannak, mégpedig szép számmal. Hát mi már ilyenek vagyunk, ilyenek voltunk másfélszáz esztendővel ezelőtt is. Liberálisak e szónak akár szabadelvű engedékeny, akár adakozó nagylelkű értelmében.".
A gyűjtőlapokkal történő gyűjtésre a polgármester adott engedélyt, egy évi időtartamra 1935. április 15-ig. Miután ez lejárt hosszabbítást kértek, amely a polgármester 12352/1935. sz. iratával engedélyeztetett.

Az első gyűjtés eredményes 19044.14 P. 1936. április 15-től október 15-ig: 4771.68 P. A végleges elszámolás fölmentvényét a polgármester 1938. február 4-én adta meg. A végeredményi 28048,75 P.
Az egyházi fölmentvényt a képviselő testület 1938. december 10-én adta meg. Ha összehasonlítjuk a Jost Ferenc költségvetésében számolt 20775.80 P végösszeget a gyűjtés 28048.75 P eredményével, első látásra kitűnik, hogy a gyűjtés a templom építési összegét fedezte. A felszerelési tárgyak beszerzéséhez azonban ismét pénz kellett, amit magas színvonalú kultúrelőadások tartásával szereztek meg. Az előadásokat a Katolikus Otthon szervezte, és sikerükre jellemző, hogy arról mindig beszámoltak a helyi lapok. Az első előadás Liszt Ferenc emlékhangversenye volt. Ennek fénypontja Liszt II. magyar rapszódiája volt, de helyet kapott benne előadás, szavalat és zongorajáték is. A második hangversenyt 1936. január 10-én tartották "Magyar népdal hangverseny" címmel. Ez alkalommal XVI-XVII. századi dalok hangzottak fel. A sokrétű és színvonalas hangversenyt 1936. január 26-án meg kellett ismételni. A harmadik hangversenyt 1936. február 18-án a XVIII.-XIX. század népdalaiból állították össze. Dr. Tiborc Lajos piarista tanár "A magyar nép lelke és élete XVIII. és XIX. század népdalaiban" címmel előadást tartott. A hangversenysorozat e harmadik előadással véget ért. A hangversenyek bevételét teljes egészében a templom felszerelésére fordították.

d./ Az alapkő letétele és az építőmunka

Az alapkő letételre 1935. június 10-ón, pünkösd hétfőn, d.u. 4 órakor került sor. Az alapkő szentélést uzdóczi Zadravecz István O.F.M. püspök végezte. Az egykorú újságok, és a szemtanuk leírása szerint a hatalmas tér megtelt ájtatos hívekkel. A püspök úr Dr. Lindenberger János prépost plébános társaságában érkezett a helyszínre, ahol két segédlelkész és Kummergruber Emil fogadta. A püspök magasan szárnyaló beszédében hangoztatta a templom nagy fontosságát, Debrecen eme eddig vallási szempontból árva területén, biztatta a híveket a további áldozatvállalásra, a templom áldozatkész befejezésére.
Az alapkőben egy igen hosszú iratot helyeztek el pezsgős üvegben, légmentesen lezárva. Az irat feltünteti a templomépítés megkezdésének idejét /a templom 1935. június 3-tól 1936, június 10-ig épült/, építőjét, költségeit, sőt az áldozatkész hívek nevei is bekerültek az alapkőbe. Az alapkőbe zárt írás jelzi az időszak uralkodóit "quando Pius XI. rexit Ecclesiam et Nicolaus Horthy gubernavit Hungariam mutilatam, sub parocho Lindenberger administr, apost, et praeposito S.Ladislai Regis die festo SS.Pentacostis 10. junii 1935."

A templomépítés a szent épülethez illő komolysággal folyt. Csak a legszükségesebb szavak, utasítások hangzottak el, káromkodás pedig egyáltalán nem fordult elő. Dohányzó építőmunkást is csak elvétve lehetett látni, pedig fiatalok voltak, és nagyrészben reformátusok! Amikor az épület tető alá került, a munkások fegyelmezett munkájának jutalmául a Katolikus Otthon kerthelyiségében barátságos vacsora "bokréta ünnepség" volt. Július 7-ig a cserepek is felkerültek, és - hogy az állványok odaszállításának költségét megkíméljék - a templom belsejét is rendbe hozták, az eredeti tervektől eltérően nem várták vele a jövő tavaszig. Hátra volt még a padozat lerakása és az üvegezés. Így tavaszra csak a befejező munkálatok maradtak. /Megjegyezzük, hogy a villany bevezetését Bergmann csövekkel Schütz villanyszerelő ingyen végezte el a templom javára./

A belső berendezésről is gondoskodás történt. A zárdából kapott padok mellé még 10 új padot csináltattak. Elkészült a beépített szószék, az áldoztatórács, a kórusra pedig felkerült a szép két manuálos orgona-harmónium Vágó Gyula főmérnök ajándéka. Így fölszerelve, nem volt hátra csak a fölszentelés, amelyet a képviselőtestület Kummergruber jelentése alapján Jézus Szíve ünnepére tűzött ki.

e,/ A templomszentelés

A szertartást az alapkő letételét végző uzdóczi Zadravecz István O.F.M. püspök végezte 1936. június 14-én. A templomanyai tisztet Ábrahám Andrásné látta el.
A szószéken mikrofont helyeztek el, hogy a templomon kívül rekedt nagy tömeg is hallja a szentbeszédet. A templom virágokkal, zászlókkal, girlandokkal feldíszítve várta felszentelő püspökét, A templom előtt diadalkapu volt felállítva, a Svetits gimnázium növendékei liliommal a kezükben álltak sorfalat a bejáratig. A katonaságot Vincze András tüzértábornok képviselte, a rendőrséget Zsákay István tanácsos, a várost Dr. Balogh Sándor kulturtanácsnok és Vida Szűcs János műszaki tanácsos képviselte. A katolikus egyletek is képviseltették magukat. A görög katolikusok Papp Gyula szentszéki tanácsos vezetésével processio-ban vonultak az ünnepségre,

A templom körüli tágas téren mintegy 6000 ember gyűlt össze. Tíz órakor érkezett uzdóczi Zadravecz István ny.tábori püspök Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó kíséretében. A templom kapujában Kummergruber Emil, a templomépítő akció lelkes vezetője, Dr. Kompasz Árpád teresiánumi igazgató és Mellau Márton fogadta. A szentelés aktusa alatt - tekintettel a nagy tömegre - csak a püspök és segédlete tartózkodott a templomban. Az utána következett szentmisén már a hívek is bemehettek a templomba. A sok ezernek, már akik kívül maradtak, tábori oltáron Kummergruber Emil mutatott be misét. A szentbeszéd a misék befejezése után volt, amit szintén a fölszentelő püspök mondott.
Szentbeszédét három pont köré csoportosította: 1. Miért emeltünk templomot? 2. Mi a célja a templomnak? 3. Milyen legyen a lélek és a templom kapcsolata. A hatalmas tömeg elérzékenyülve hallgatta a szentbeszédet.

Este 8 órakor a Katolikus Otthon kerthelyiségében ünnepi vacsora volt, ahol a feldíszített sátor alatt mintegy 600-an vettek részt. A vendégeket vakító fényű transzparens fogadta: "Isten hozott".
A vacsora előtt ünnepség volt, amelynek műsorszámai a következők voltak: 1. Pápai himnusz, tárogatón előadta Orbán Sándor VIII. oszt. tanuló. 2. Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó köszöntötte a püspököt, akit akortárs emlékezése szerint a közönség percekig éltetett. 3. A csapókerti gyermekek nevében Póta Rózsi formás kis beszéd keretében virágcsokrot nyújtott át a püspöknek. 4. Zivuska Andor templomavató versét szavalta Berta István VIII. oszt. tanuló. 5. Dr. Karl János piarista gimnáziumi igazgató mondott ünnepi beszédet. A műsornak itt tulajdonképpen vége is lett.
■
Ekkor Kummergruber Emil lépett az emelvényre, hogy szinte névszerint kifejezze köszönetét és háláját mindazoknak kik a templomépítésben segítségére voltak.
Papp Gyula görög katolikus szentszéki tanácsos a két ritus összetartozásáról szólott: a csapókerti nem a második, hanem a harmadik katolikus templom Debrecenben, mert a másodikat, a görög katolikus templomot 1910-ben szentelték fel - mondotta, örömmel állapítja meg, milyen jó a két ritus viszonya, Lindenberger plébános milyen szeretettel viseltetik a görögök iránt.

Szinte követelte ez a témafelvetés azt, hogy a végül felszólaló prépost is folytassa a témát ós elismeréssel szóljon a görög katolikusok testvériségéről.
A vacsora közben Tarján Oszkár mondott szellemes pohárköszöntőt. A püspök kíséretével 11 órakor elvonult, de az ifjúság még éjfélig szórakozott.

f ./ A csapókerti templom leírása

A Jézus Szíve templom a kezdeti tervek szerint kis kápolnának indult, de a templomépítő Kummergruber Emil lelkesedése és a hívek áldozatkészségének eredményeképpen 700 lelket befogadó templom lett belőle. A bejárathoz egy 6 m széles lépcső vezet hat lépcsőfokkal. A bejárat 3 m széles, - jobbra és balra kétszer behajtható - üvegezett ajtóval rendelkezik, azon keresztülhaladva zárt előtérbe jutunk. Innen kétoldalt egy-egy ajtó nyílik, szemben pedig egy 3 m széles üvegajtó védi a templomban tartózkodó híveket az időjárás hatásaitól. A jobboldali ajtón belépve a gyóntatószék helyezkedik el, melyet Dr. Virág János plébános készíttetett 1951-ben. Bal felöl nyílik egy feljáró, ahonnan a kb. 100 személyt befogadó kórusra csigalépcső vezet. A templom méretei a következők: a hajó hossza 20 m, belső szélessége 11 m, magassága 9 m. A hajó baloldalán van a szószék, ahova a sekrestyéből vezet a feljárat, jobboldalán pedig egy fülkében található a Mária mellékoltár. A hajó mennyezete boltíves. A szentély 6 m széles a főoltáron Jézus Szíve szobor áll. Mind a főoltár, a rajta lévő gyertyatartók, mind a szobor a Svetits zárda nővéreinek ajándéka. Természetesen ma már új szembe miséző oltár szolgálja az új liturgiát. Gombácsi György a szentsír, és egy szekrény elkészítésével járult a templom felszereléséhez. A hajó mindkét oldalán a keresztút domborművű képeit találjuk, amelyet 17 ismeretlen nő adományozott. A templom padlózata 4234 világosszürke mozaik lappal van kirakva.
Harangok. Már a templom felszerelve állt, de még harangja nem volt. Ez bántotta Kummergruber Emilt, aki kis templomát egészen fel akarta szerelni. Panaszát sokszor, sokfelé elmondta. Egy alkalommal Weszelowszky Gábor tábori lelkésznek panaszkodott, aki azonnal megajánlott 400 P-t. Az éppen akkor odaérkező Boros Bertalan ny. tábori lelkész megtoldotta 200 P-vel. Hamarosan Kari János erdőigazgató 300 P-t, Balogh József MÁV" felügyelő 150 P-t adományozott. Az így összejött 1050 P összegért készítette el Szlezák László aranykoszorús mester az első 179 kg-os harangot, 1936. október 20-ra felszerelték a vasállványt a ke­reszttoronyba, s így október 25-én megtarthatták a harangszentelést. A szertartás Krisztus Király ünnepén 9 órakor kezdődött. A harangot fehér virágokkal díszítették fel. Miután Dr. Lindenberger János nagy papi segédlettel megszentelte, elhelyezték a kereszttoronyban, A harang hangja "d". Felirata a következő: felső részén Jézus Szíve domborművű képe, fölötte félkörben: "Cor Jesu Sacratissimum" majd alatta egyenesen "miserere nobis". Ez alatt az adományozók feliratai vannak.
1, "Pro gratiarum actione donavit Boros Bertalan Emericus
archidiaconus Castrensis."
2, "Pro magna hungaria! Kari János miniszteri tanácsos
áll. kir. erdőigazgató."
3, "Venite adoremus et procidamus ante Deum! Gábriel Weszelowszky Archidiaconus castrensis superior" 6. catervae mixtae. Anno 1936. Debrecen.
4, "Ad maiorem Dei gloriam! Balogh József MÁV felügyelő,
Öntötte Szlezák László Magyarország aranykoszorus harangöntő mestere, Budapest."

A harangszentelés ünnepsége után Vincze András tüzértábornok, és Konkoly Géza is egy-egy harangot ajánlottak fel. Kummergruber ekkor kérdést intézett Jost Ferenchez, hogy elbírja-e még a kereszttorony a másik két harangot. A mestertől a következő válasz érkezett:
"Alulírott, mint e csapókerti rom.kat. templom tervezője és építője igazolom, hogy a toronyban a 178 kg és 95 kg-os harang mellé, még egy 278 kg-os harang is elhelyezhető a statikai számítások szerint. Debrecen. 1938. április 20. Jost Ferenc építészmérnök".
Weiss Alfonz Acél és Fémmüvei részvénytársaság 100 kg vörösrezet és 35.20 kg angol ónt adományozott. Ebből öntötte Szlezák László a 95 kg-os harangot. Felirata a következő: az adományozó Vincze András domborművű képe alatt "Hirdesd határon innen és határon tul, hogyha kardunk pengéjét és karunk erejét Istenbe vetett igaz hitünk acélozza, győzni fogunk!" Másik oldalon Szent András fölötte félkörben "Sursum corda" alatta egyenesen "Debrecen, Csapókert Rom. Kat. egyház, 1938."

A legnagyobb 278 kg súlyú harangot özv. Konkoly Gézáné ajándékozta a templomnak. Feliratát már csak azért is érdemes megörökíteni, mert ez a harang - sajnos - a második világháború áldozata lett. A harangot Szent Adalbert domborművű képe díszítette, felirata pedig: "Istennek dicsőségére és a világháborúban hősi halált halt Béla fiamnak emlékére megboldogult férjem utolsó akarata szerint öntetté a debreceni csapókerti rom. kat. templom részére özv. Konkoly Gézáné Szent István halálának 900 éves évfordulója és a Budapesten megtartott 34. Eucharistikus Kongresszus évében 1938-évben." A harangot a hősi halált halt Konkoly Béla domborművű képe is díszítette.

A második harang megszentelésével vártak, amíg a legnagyobb 278 kg-os harang is elkészült, ezért a harangszentelést 1938. szeptember 8-ra tűzték ki. A harangszentelést és a vele kapcsolatos nagymisét Mellau Márton prelátus helynök végezte Dr. Gerencsér István és Dr. Hegyi Ferenc piaristák segédletével. A szentbeszédet Rassovszky Kálmán ugyancsak piarista tanár mondotta.

Így, harangokkal felszerelve készen állt az új templom, hogy megkezdje a csapókerti hívek között áldásos szolgálatát.