Az úrnapja ünnep gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza. Az augusztiniánus rendi apáca Liège-i (másképp: Lüttichi vagy Cornilloni) Szent Juliana isteni sugallatra hivatkozva fordult az eucharisztiaünnep létrehozása érdekében a tudós dominikánus St-Cheri Hugóhoz, Jacques Pantaléonhoz (a későbbi IV. Orbán pápához) és Robert de Thoret liège-i püspökhöz. Ebben az időben a püspökök beiktathattak helyi egyházi ünnepet: 1246-ban Robert püspök zsinatot hívott össze és elrendelte a Corpus Christi ünnep évente történő megtartását. A rendeletet és az ünnephez rendelt liturgia egyes részeit megőrizte Anton Joseph Binterim Vorzüglichsten Denkwürdigkeiten der Christkatholischen Kirche című műve.
Általánosan elterjedt csak Juliana és Robert püspök halála után lett az ünnep. 1263-ban egy zarándok cseh pap szentmisét tartott a bolsenai Szent Krisztina templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétség szállta meg, valóban Krisztus testévé válik-e a kenyér és a bor, amikor a megtört ostyából vércseppek hulltak a korporáléra (ostyaabrosz). A véres korporálét 1264. június 14-én Orvietóba vitték, ahol épp ott tartózkodott IV. Orbán pápa. A pápa 1264. szeptember 8-án Transiturus bullájában hirdette ki, hogy ezentúl minden évben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartsák meg az úrnapja ünnepét.[3] /Forrás: Wikipedia/
E rövid történeti áttekintés után, gyönyörű napsütéses délelőttön a mi közösségünk is örvendezhetett az ünnepi körmeneten. Sem a járvány, sem az időjárás nem akadályozta az ünneplést.
Az Úr napja, sok testvért hívott össze, a Jézus Szíve templom apraját és nagyját. Az ÚR valóban jelen volt.. Olyan közösségi , egymás iránt érzett és tapasztalt „lélekkisugárzás „ volt, a szentmise és a körmenet után nagy lelki gazdagsággal térhettünk haza.! Valóban, az Úr napja volt mindannyiunknak!Ezer köszönet a munkában szolgálatot végzőknek!
RÉ